Anna a tükör előtt állt, és figyelte az arcát, amelyen az idő és a gondok mély ráncokat hagytak. A tükörkép, amelyet látott, nem az volt, akivel mindig is azonosult. Az utóbbi évek feszültségei, a férje folyamatos bántásai és a gyerekei kirepülése mély nyomot hagytak benne. A ház üres volt, a gyerekek szobái már csak a gyerekkori emlékeket őrizték. A csend, ami egykor megnyugtató volt, most csak hangsúlyozta az egyedüllétét.
Pedig nem volt egyedül… Férje, Péter, akivel évtizedek óta élt, szinte észre sem vette. Mindenért belekötött, bántó megjegyzéseket tett, amelyek aláásták az önbecsülését, mostanra elviselhetetlenné váltak. Anna gyakran érezte, hogy egyedül van a kapcsolatukban, magányos. Már nem jártak el színházba, vacsorázni, nem voltak közös programjaik, sőt barátaik sem. Sajnos már beszélgetni sem tudtak egymással, mert az első mondat után Péter indulatos, támadó viselkedést vett fel. A vége mindig a veszekedés, sértődés lett.
Már hónapok óta rosszul volt. Az éjszakák hosszan, álmatlanul elnyúltak. Reggelente fáradtan, kimerülten ébredt és úgy érezte, mintha egy súly nehezedne a mellkasára. Napközben szinte csak vonszolta magát, szédült, émelygett, az étkezéseket szinte kihagyta mivel étvágya sem volt.
Kivizsgálás kivizsgálást követett, eredmény nélkül. Mindenhol azt mondták „pszichés probléma”.
Anna úgy érezte mintha egy üvegfal választaná el a világtól.
Gyakran az ágyból sem volt kedve kikelni, a gondolatai megállíthatatlanul kavarogtak éjjel-nappal. Folyamatosan az élete értelmén gondolkozott. Hol rontotta el? Miben hibázott? Mit csinál rosszul?
Kolleganője Ildikó, aki egyben az egyetlen barátja volt, már jó ideje nézte tehetetlenül Anna szenvedését. Amiben csak tudott igyekezett a segítségére lenni. Tanácsokkal, hallgatással, támogatással, de ezek pillanatnyi mankók voltak. Többször javasolta egy természetes kivonatokat tartalmazó készítmény kipróbálását, ami neki nagyon sokat segített, de Anna más megoldást keresett.
Aztán egy nehezen induló szürke reggelen, Anna úgy döntött, hogy elmegy a helyi könyvtárba. Csendes menedékre vágyott, ahol a gondolatait rendezheti. A könyvtárban rábukkant egy régi könyvre, amely az önfelfedezésről, a bátorságról és a változásról szólt. Ahogy olvasott, úgy érezte, mintha a szavak életre kelnének. Minden mondat egy új lehetőséget kínált, minden fejezet egy új kezdetet.
Anna elkezdett jegyzetelni, és a szavak révén lassan ráébredt, hogy nemcsak a külső világ határozza meg az életét, hanem a benne lévő erő is. A könyv olvasása közben megszületett benne a felismerés: ideje változtatnia. Talpra kell állnia, újra meg kell találnia Önmagát, akár az életét is újra fel kell építenie.
A közösségi média felületeit és az internetet böngészve, újabb és újabb, „mindenre jó” és biztosan valóban jó készítményt látott. Rengeteg videót megnézett, számtalan cikket elolvasott.
Az információk rengetegében, szembe jött vele a barátnője által javasolt készítmény is.
Úgy gondolta ez nem lehet véletlen, így adott egy esélyt ennek a lehetőségnek. Minden szót elolvasott, mindennek utánanézett. Úgy érezte ez még mindig nem elég, ezért felvette a kapcsolatot a készítmény forgalmazójával. A hosszas, mindenre kiterjedő beszélgetés után, Anna úgy érezte, hogy ez a rövid idő, egy számára teljesen idegen emberrel, jobban feltöltötte, mint bármi amit eddig próbált. Rég nem érzett szeretetet, jó szándékot és hozzáértést tapasztalt, ezáltal nem volt kérdés számára, hogy kipróbálja ezt a terméket.
A Lélek Csepp megérkezése után, Anna azonnal elkezdte a megbeszéltek szerinti alkalmazását.
Az első napok kicsit furcsán teltek. Már nem reagált Péter elejtett bántó szavaira, volt kedve hajat formázni, szépen felöltözni. Az éjszakák megváltoztak, nyugodtabbak lettek. A negatív gondolatok csitultak, már voltak tervek, ötletek. Az igazi áttörést a csepp személyre szabása hozta.
A tünetei lassan elmúltak, kevésbé gyötörte szédülés, émelygés. A jókedve és pozitív hozzáállása az élethez, kezdett visszatérni a mindennapjaiba.
A következő hetekben Anna kicsit másképp kezdett élni. Elkezdett sportolni, csatlakozott egy helyi női csoporthoz, ahol hasonló helyzetben lévő nőkkel találkozott. Sokat beszélgettek egymással és Anna felfedezte, hogy nem ő az egyetlen, aki ilyen helyzetben van. A bátor szavak és a támogatás megerősítették őt, és lassan a félelem helyét a remény vette át.
Péter, látva a változást, először értetlenül állt. Miért nem reagál Anna a szokásos provokációkra? Miért tűnik magabiztosabbnak? De ahogy Anna egyre inkább a saját útjára lépett, a férfi is kénytelen volt szembesülni a helyzetükkel. Rádöbbent, hogy ha nem változtat a stílusán, hozzáállásán, egy pillanat alatt elveszítheti azt, akivel az eddigi életét leélte. Az üvegfal, amely elválasztotta őket, lassan elkezdett repedezni. Anna többször beszélt a fájdalmáról, a félelmeiről, és arról, hogy mit szeretne az élettől. Péter, a nehéz természete ellenére igyekezett meghallgatni és tenni azért, hogy jobb társ legyen.
A változás nem volt könnyű, de Anna kitartott. Fokozatosan felfedezte magát, és már nem a férje árnyékaként élt. A változókor küszöbén állva úgy érezte, hogy az élete egy új fejezethez érkezett. A gyerekei felnőttek, a ház csendes lett, de Anna most már tudta, hogy nincs egyedül. A bátorság, amit megtalált, új utakat nyitott meg számára, és a jövő már nem tűnt olyan sötétnek.
Egy új időszak köszöntött Annára, tele lehetőségekkel, reménnyel és a saját életével. A tükör előtt állva most már egy erős nőt látott, aki készen állt arra, hogy úgy élje az életét, ahogy mindig is szerette volna.
